Hit, tudás, járvány

„Egy rendkívül rosszul kezelt világjárvány közepén vagyunk. Tudjuk, hogy mindenki sorra fog kerülni, mindenkit meg fog fertőzni ez a koronavírus. Persze nem tudjuk, hogy kinek lesz könnyebb vagy súlyosabb a betegsége, ki fog elveszíteni barátot, rokont, feleséget, gyereket. Azok az emberek is félnek, akik megbetegszenek, és azok is, akik még nem kapták el a fertőzést. A mindennapi életünket pusztító félelem óriási hatalom. Ez a félelem nem kint van, nem látjuk; ez a félelem bennünk él, velünk azonos valami. Ez a félelem megfoghatatlan.

Senki sem szeret félni, senki sem szereti a bizonytalanságot és a kiszolgáltatottságot. Mindenki szabadságot akar, és ezért valamilyen formába szublimálja a saját lelkében uralkodó félelmet. Mindenki a saját tudása, saját hite és saját félelme alapján épít fel egy magyarázatot a jelenről és a jövőről. Minél tovább tart a járvány, annál stabilabbak, annál szélesebb körben és egyre változatosabb formában terjednek a hitek, elképzelések, magyarázatok. Mindeközben dolgozik a tudomány, és egyre többet tud a vírusról, sőt egyre többet tud arról is, hogyan kell harcolni a vírus ellen: régi és új gyógyszerekkel egyre sikeresebb gyógymódok vannak a koronavírus ellen.

Miért azt látjuk napról napra, hogy nem a tudományos eredmények hírei terjednek a leggyorsabban, hanem vadonatúj és több évtizedes téveszmék egyaránt fellángolnak a pandémia magyarázataként? Sőt a nem tudományos magyarázatokat néhány tapasztalt orvos is terjeszti. Mindennek a vesztese a mindennapi ember, akinek nincs más lehetősége, mint bízni az embertársaiban, az orvosokban, a tudományban, a közvéleményben. Hiszen ha egy ember megfertőződik a koronavírussal, és fél az orvostól, fél a gyógyszerektől, fél a kórháztól, akkor sokkal valószínűbb, hogy súlyos lesz a betegsége, és nagyobb esélye van a halálra is.”

Fotó: Frank Hoermann / SVEN SIMON / SVEN SIMON / dpa Picture-Alliance via AFP